Képeimet azoknak ajánlom, akik "vad" vagy "szokványos" házasságban élnek, éltek vagy szeretnének élni, vagyis minden embernek, aki társas lényként tekint önmagára, és szeretné a létező vagy tervezett kapcsolatát megőrizni úgy, hogy az mindkét fél számára örömet okozzon.

Azoknak, akik arra szeretnének választ kapni, hogy mitől "működhet" egy kapcsolat, vagyis hogyan lehet a "holtomiglan-holtodiglan" esküt betartani (vagy csak polgári esküvő esetében: azt a bizonyos házassági szerződést nem felrúgni) amelyet oly boldogan jelentenek ki (vagy írnak alá) a sok küzdelmet, erőfeszítést és megfontolást követő esküvő alkalmával a házasulandó felek egymásnak.

Azok számára is érdekes lehetnek képeim, akik kíváncsiak arra, hogy mi is tart össze másokat, és hogy mik azok a mozzanatok, jelenetek a különböző házasságokban, amelyek táplálni tudják a házastársak egymáshoz fűződő, szűnni nem akaró ragaszkodását. Az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy milyen lelki állapotok jellemzik a sikeres házastársakat, és hogy hogyan élik túl a szürke hétköznapok egyhangúságát, hol élnek, milyen a környezetük, valamint melyek azok a közös tevékenységek, amelyek olyan erős örömforrást jelentnek számukra, hogy azokat öreg korukban is, vagy akár életük végéig is végeznek.

Azért foglalkoztatott a házasság témája, mert Magyarországon nem csak hogy rengeteg, de egyre több a válás. Az érintett házastársak életében ez minden esetben  kudarc, megpróbáltatás, mind lelki, mind anyagi szempontból. Talán még súlyosabb a lelki trauma a konfliktusokkal terhelt és elvált szülők gyermekei számára, amely trauma akár egész életükre kihat. A szülők válása vagy a köztük lévő rossz viszony számtalan módon hat a gyermekek érzelmi egyensúlyára, és ez hatással lehet a későbbiekben emberi kapcsolataik minőségére is. Ezért a jó házastársi viszony nem csak szűken egy család életét, de a társadalomban kialakuló kapcsolatok minőségét, tehát egy kultúrközösség élhetőségét is befolyásolja.

A házasság alapvető része a civilizált emberi életnek, minden kor kultúrájának jellemző és markáns lenyomata. A művészetben és a médiában napjainkban a legtöbb figyelem a párválasztási folyamatra irányul, mivel  egyrészt rengeteg múlik a jó választáson a későbbi fenntarthatóság szempontjából, másrészt pedig ez egy dinamikus, sok meglepetést, felfedezést tartalmazó korszak, amelyet számtalan baráti kapcsolat színesít. A házasélet hétköznapjai ezzel szemben sokkal unalmasabbnak tűnnek. A gyerekek születése után ráadásul az élet szüntelen munkával, kötelezettséggel, felelősséggel is jár, ami miatt a társasági élet is beszűkülhet. A házasság olykor nem más, mint "Egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted s a többi ember közt."[i] Ennek ellenére mégis szinte minden ember vágyik  erre a kötöttségre, kötelezettségre, és többnyire meg is házasodik. A modern társadalmakban leginkább érzelmi okok miatt jön létre a döntés, de néha szülői vagy társadalmi elvárások, esetleg anyagi érdekek is szerepet játszanak a házasságok megkötésénél.

Engem nem az a népszerű kérdés érdekelt (és még ma is érdekel), hogy kit, miért választunk, vagy hogy miért válnak el az emberek, hanem inkább az, hogy egyesek  miért nem válnak el, pontosabban az, hogy mi tartja össze ezeket a párokat, miért ragaszkodnak egymáshoz. Hogyan tud egymáshoz ragaszkodni két ember úgy, hogy közben még jól is érzi magát. Lehetséges-e úgy ragaszkodni valakihez vagy valamihez, hogy az ne vezessen elvakuláshoz, beszűküléshez, vagyis meg tudjon maradni a ragaszkodó személyek önállósága és nyitottsága a külvilág felé.

A házasság egyik célja az egyén számára az anyagi és pszichikai biztonságra való törekvés. A társadalom számára –a klasszikus szociológia szerint­–  fontos a reprodukció, a gyermekek szocializációja, valamint a termelés és a fogyasztás. Mivel a modern társadalmakban a termelés, a fogyasztás és a gyermekek szocializációja a családon kívül történik, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap a házastársak pszichés védelme. Másrészt napjainkban az együtt élő családtagok száma csökken, a rokoni és egyéb bensőséges kapcsolatok szűkülnek, ezért a család egyfajta menedékké válik "egy szívtelen világban."[ii] A hosszú életkor elérésének esélyei is javulnak, ezért egyre nagyobb figyelmet érdemes fordítani arra, hogy a házasságok idős korban se üresedjenek ki, vagyis a házastársak ne csupán egymás mellett, hanem valóban együtt éljenek, és legyenek olyan motívumok, amelyek segítségével elkerülhetik az egyre gyakrabban tapasztalható öregkori magánnyal járó depressziót.